![]()
forrás: google.hu
Napjainkban Márton nap leginkább az evésről, a liba lakomákról szól. Azonban a monda szerint élt Pannónia területén egy kisfiú, akit Mártonnak hívtak: Miután felnőtt beállat katonának a római hadseregbe. Gyakran kilovagolt, és ilyenkor rengeteg szegénnyel találkozott, az egyiknek cipőt, a másiknak élelmet osztott.
Egy hideg téli napon találkozott egy majdnem mezítelen, didergő koldussal. Márton megsajnálta, elővette fénylő kardját és köpenyét kettévágta, majd az egyik felét a koldusnak adta, hogy az ne fázzon. Társai ezért a jó cselekedetéért kigúnyolták, Márton nem törődött a csúfolódással és mert már este volt, leült egy sarokba és elaludt. Álmában Isten jelent meg, aki így szólt hozzá:
– Látom, jó ember vagy! Tedd el kardod és gyere szolgálj az én seregemben! Segítsd az embereket, gyógyítsd a betegeket.
Márton ettől kezdve letette kardját és hamarosan kilépett a hadseregből, hogy még több ideje legyen vállalt feladatára, adományokat gyűjtött, segítette a szegényeket, ispotályokat épített, betegeket gyógyított.
Vándorlásai során Franciaországban Tours városában töltött hosszabb időt, ahol az akkor püspök beteg lett és hamarosan meg is halt. Az emberek úgy gondolták, hogy Márton lesz a legalkalmasabb a püspöki feladatok ellátására, így érte mentek. Márton, azonban nem akart püspök lenni, ezért elbújt libáknál. Az emberek az egyre hangosabb gágogásra lettek figyelmesek, végül megtalálták Mártont is, akit püspökké választottak.
A libákat, akik elárulták Márton rejtekhelyét még aznap este megsütötték és megették.
Márton püspökként is még sokáig segített a szegény embereken.
Amikor meghalt, koporsóját a temetőbe vitték, ahol út közben két koldussal találkoztak, akiknél csoda történt, ugyanis visszanyerték látásukat.
Innentől kezdve az emberek szobrokat, templomokat építettel tiszteletére.
Innen ered a libalakomák hagyománya. A mondás is úgy tartja, hogy. Aki Márton napkor libát nem eszik, az egész éven át nem éhezik”
A libasültből, pontosabban a mell csontjából megjósolták a várható telet is. Ha barna a csontja, akkor esős, ha fehér, akkor pedig havas lesz a tél.
A libasülthöz jó étvágyat és gazdagságot kívánok! A csontokból pedig enyhe telet olvassunk ki 🙂
Ja és persze november 11-én Márton nevű ismerőseinket se felejtsük el felköszönteni.